MoranaLunatic

Lebegünk.

Itt a nyár. Kicsit korai talán, s meg is bosszulja majd - ahogy szokta. A szélben szoknya, hajtincs, és fájdalom lebeg, a kétségbeesés kiteregetve a kötélre minden udvaron. Fehér lepedő az összes, fehér fájdalom mindenütt. Válság van. Gazdasági, persze. Ha még csak az lenne a baj. Az embereknek a szíve szakadt meg, megszakadt valahol félúton, a nap fénye nem hozott derűt. Most, hogy jobban süt, nagyobb is a sötétség, ha a szél elé tolja a felhőket. Hozzászoktunk, hogy mi

A havazás megvolt, mindent át is írt, amit átírhatott, bár ettől nem lett semmi intenzívebb, maximum tisztább - néhol. Félév befejezve, valójában holnapután kezdődik az új. Aztán meg tavasz, az olvadás elkezdődött, ilyenkor mindig más a világ, persze minden évszakban más, most é.pp nem tudom, miért küzdünk, vagy küzdünk-e egyáltalán vagy csupán hagyjuk magunkat az életnek, de szerintem most rendben van minden, az elvárások, a kívánságok, minde